HyperOS Magyarország

Nekem sokáig nem volt fogalmam arról, hogy mi a miui vagy xiaomi, pár éve ha valaki azt mondta volta, hogy ilyen telefonom lesz, biztos kiröhögtem volna. Sokáig én sem csináltam nagy ügyet a telefonvásárlásból, bementem egy szolgáltatóhoz és megnéztem milyen készüléket tudok venni a keretből amit rászántam. Több sony és samsung telefon megfordult nálam, de mivel általában sajnáltam a pénzt a csúcskészülékekre így rendszerint a középkategóriából válogattam. Mondanom sem kell, hogy valami hiányosságot mindig találtam és soha nem éreztem azt, hogy na ezaz a telefon amire vágytam. (nem akad,látom a képernyőt napsütésben,ledobálja a wifit, és nem akkor indul újra amikor gyorsan meg kell csörgetnem valakit, a többit nem sorolom biztos a legtöbben már találkoztatok ilyennel). Szóval kb 2 évvel ezelőtt lettem figyelmes a kínai gyártók telefonjaira, egész jókat olvastam róluk ezért belevágtam: vettem egy lenovo a850-es telefont. Azért lenovot, mert ezt a márkát ismertem, több laptop is van a családban és nem volt velük komolyabb gond. Ez a telefon nagyjából hozta az elvárásaimat, de többször újraindult, néha random mód elfelejtette az összes wifi jelszót ami eddig beírtam és nem szinkronizált a gugli fiókommal. Ennek ellenére másfél évig használtam.A fordulat ezután következett, a feleségem régebbi samsung telefonja felmondta a szolgálatot így rendeltem neki is egy lenovot s898t+ . Először nem is volt gond vele, de bekapcsolás után szépen alattomosan a háttérben elkezdett felrakni minden féle kínai appokat a pornótól a memóriaoptimalizálóig minden redvás szart, amitől használhatatlanul lassú lett. Akkor ástam magam bele az android világába, először rootoltam, hogy feltehessem a titanum backupot, hogy a gyárilag telepített alkalmazásokat is kiszedhessem, de persze ez sem volt elég, amint kiheréltem a romot elkezdett fagyni. Végképp elegem lett a lenovo romból így felkerestem a needrom.com oldalt és szemezgettem. Több próba után egy miui romnál kötöttem ki és mitnemondjak azonnal megfogott. A letisztult menü, a gyorsaság, a beállítási lehetőségek tárháza egy sima androidhoz képest és nem mellesleg szép is. Azonnal feltettem egy miui romot az a850-es saját telefonomra is és gond nélkül használtam 3 hónapig. Aztán eljött a csere ideje és kérdés sem merült fel, hogy xiaomi lesz a következő telóm. December eleje óta örömmel használok egy redmi note 2 prime-ot és pár napja kiegészítetem egy miband-el. Eddig nagyon meggyőzött, eddigi készülékeim közül messze a legjobb. Burokban ennyi a történet, bocs ha nem lett katarzis a vége.

Meguntam a régi, lassú zte blade telefonomat és hónapokig bújtam az ujságokat legálább 2 giga rammal rendelkező kőzépkategóriás telefonért a lehető legjobb áron, de sajnos elkeseredtem, mert a legdrágább is csak egy gigával remdelkezett. Egyik nap facebookon láttam egy internetes webshop kínálatában a redmi note 2 telefont és derengett hogy a volt osztálytársamnak is hasonló telefonja van (hongmi 1s) és faggattam a telefon teljesítményéről ami elég meggyőző volt a beszámolója alapján így rögtön rendeltem is egy telefont, amivel azóta is meg vagyok elégedve *.*

Én és a Xiaomi, illetve a MIUI

Most volt egy éve, hogy Xiaomi telefon használó lettem, és egy év távlatából már le lehet szűrni jót is és rosszat is. De inkább a jót, szóval itt most egy bő lére eresztett ömlengés következik, hogy miért is lesz a következő telefonom is Xiaomi. Az elégedettség egyik ismérve, hogy a következő telefon még várat magára

Szóval tavaly januárban, már kellően elégedetlen voltam a HTC Desire X telefonommal. Ez volt az első készülék amivel beléptem a kaparászós telefonok világába, és hamar rájöttem, hogy egy igen csak kicsi, szűkös, és nyikorgó ablakot választottam betekintésre az okos telefonok világába. Sok feladatra nem volt alkalmatlan a telefon, csak éppen bitang lassú. Idegesített a sok törölhetetlen alkalmazás, nem szerettem, hogy fölösleges sallangokkal tömték ki az amúgy is lassúcska telefon UI-ját. Adódott egy ritka lehetőség, végre megfontolás nélkül költhettem egy egy kisebb összeget magamra, és akkor kezdtem el telefonokat nézni. Viszonylag egyszerű elvárásom volt: ha megveszem, működjön. Ne legyen rajta olyan amit nem nem akarnék feltenni, ha még is lehessen törölni.

Szóval fórum túrás, majd hamarosan lejutottam oda, hogy a mobilarena.hu-s tesztvideókat nézegetem. Itt jött velem szembe a Redmi 1s videója, ami hamar meg győzőtt két ok miatt: Az egyik, hogy sok olyan feature szerepelt alapból a telefonon lévő ROM-ban, amit korábban csak külön külön app-okkal lehetett elérni a HTC-men. Például a cache pucolás, a fekete és fehér lista a telefonszámok között stb. A másik, hogy a videóban, ki is jelentették, hogy ez kérem olyan készülék, amit kiveszel a dobozból és működik, kézre áll, pont azt nyújtja amit szeretnél.

Utána olvastam a rendelési lehetőségeknek innen is és onnan is, de végül pont az edigital.hu-n találtam Redmi 1s készülékeket, éppen akciózva 45-ért. Így hát besétáltam és vettem. És működött.

Majd ahogy egyre jobban bele ástam magam a miui-val foglalkozó fórumokba, hamar itt kötöttem ki. vettem egy mély levegőt és a gyárilag rajta lévő 50.0-át az akkor kijött miuihu-s ROM-ra cseréltem. Na itt jött a fekete leves, mintha egy béta állapotú ROM-ot toltam volna fel a készülékre. Újraindulás, SIM eldobás, vagyis minden amit nem akartam. Majd ahogy azt Rajen egy valahol itt írt hozzászólásában írta, türelem, ez ezzel jár, lesz ez jobb is. Türelmes voltam, mentek a frissítések fel a telefonra mindig, és az lett amit írtatok, jobb lett. Sokkal. Az utolsó december ROM van a telefonomon és hibátlanul működik. Ezért jelenleg nem is frissítem

Szóval eltelt egy év, és azóta a telefon teszi a dolgát, gond nélkül. Nem fagy le, olyan ritkán indul újra, hogy nem emlékszem mikor volt ilyen utoljára. Szép lassan elkezdtem használni minden földi jó okosságát a MIUI rendszernek, remekül magamra szabtam a telefont. Meg van most már MiBand, Piston füles (meg hamarosan még egy, mert asszony lenyúlta magának a jelenlegit). És most úgy vagyok vele, hogy nem azért nem veszek egy Redmi 3-at vagy Note 3-at, mert nem fussa, hanem azért, mert hibátlanul működik a telefon. Repült már ki az én kezemből, asszony kezéből, szóval van rajta egy-két pity-puty, de teszi a dolgát, tényleg hasznos kütyüvé avanzsált nálam egy telefon, ami egyébként rendben tartja a munkáimat is (Sok ügyfelemnek azonnali üzenetküldés és e-mail küldés, szinkronizálás a naptárral stb.).

Ez pedig nem csak a Xiaominak köszönhető, hanem Nektek is MIUIHU-s arcoknak, akik folyamatosan toldozzák-foltozzák a lassan tényleg hibátlanná váló ROM-unkat.

Szóval MIUI-s vagyok, voltam és leszek.

Én nagy telefoncserélgető vagyok. Csak az utóbbi 12 hónapban a következő telefonjaim voltak.

Blackberry Passport, Blackberry Leap, Sony Xperia Z + Z1, Nexus 5, Samsung S5, Samsung A5 + A3, iPhone 5S, HTC One M7, Nokia 830 + 735...eceterá. 1 hónapja van meg az Mi3W, de nagyon odalettem a rendszerért, mert bár Android és ráadásul nálam csak KK, de nyomokban sem emlékeztet erre, gyors és fluid. Közben vettem 2 MiBand-et is meg Mi Scale-t is, és úgy néz ki a nejem is lecseréli az iPhone 5C-t egy Mi4C-re

moordavid28, kárátékutyá kész

Köszönöm.

Az elso androidom huawei u8500 volt (de banom mar). Haveromnak mar korabban volt es mondta hogy lehet ezeket mokolni. Nekek sem kellett tobb nagy hamarjaba le is teglaztam az elso androidos telomat. Azt nem mondta el a cimboram hogy a recoveryt h kell hasznalni csak h install es kesz. Aha. Hat nem. Amig az szervizbe volt vettem egy zte skate-t a maga 4.7coljaval egy tablet volt kb akkor. Na azzal mar lehetett "rendesen" bohockodni, es ratalaltam a Miui-ra. Elsore fura volt h mennyivel letisztultabb mint barmilyen mas rom amivel dolgom volt. Na de nem szaporitanam a szot, onnantol kezdve barmilyen telot vettem meg haza se ertem vele de mar rajta volt a Miui (szo szerint haza se ertem mindig notirol csinaltam).

2014-óta használom a MIUI rendszert, Nexus 5-el kezdtem, és végre már a Xiaomi MI4C van a kezemben. Úton van a lányomnak is Xiaomi NOTE 2 PRIME 32 GB-os. Lassan az egész családban Xiaomi és MIUI uralom lesz.

Kérek egy medált ebből is

Köszönöm szépen.

A MIUI és én:

Induljunk a kályhától. Az első "okostelefonom" egy Nokia E50 volt. Imádtam, de a vége felé már kissé lusta volt. Ezt követte egy Nokia 5230. Miért ez? Mert szerettem volna egy navit, meg egy jobb telefont. Hát ez lett belőle.
A Symbian halálának közeledtével rendszert váltottam. A szifon nem vonzott, így kikötöttem az Android mellett. Egyik (volt) kollégám alig 3 hónapos Galaxy ACE-ét vettem meg. Bár azt még "csak" mod-dolt CM ROM-mal használtam.
2013-kristályosodott ki a továbblépés gondolata. Szerettem az ACE-t, de a kijelző kicsi volt, nem tudtam normálisan írni rajt. Addig addig nézegettem a telefonokat, míg vettem egy naagy levegőt és 2013 októberében vásároltam Kínából egy Huawei Ascend G700 U00-t. Az ACE után egy álom volt. Kényelmes, gyors, tudtam rajt írni, az EMUI valami csoda volt!

Saját teszt; MIUI.hu oldal

Addig már több alkalommal - tesztekben, cikkekben - találkoztam a MIUI-val, de valahogy nem fogott meg. Aztán bejelentették a V5-öt és hatalmába kerített a hűűű... meg a haaa... Felkukkantottam needrom-ra és láss csodát a G700-ra volt egy portolt - 3.12.22 - MIUI. 2014 januárjában megint vettem egy nagy levegőt, majd egy életem egy halálom, leszedtem és telepítettem a telefonra.
Az az 5 perc amíg bebootolt nagyon hosszú volt. Aztán a boot után kb. végem volt, mint a botnak. Semmit nem találtam meg rajt, minden más logika szerint volt elrendezve, mint az addig jól megszokott környezetemben. Meg is bántam az egészet, de gondoltam kap pár napot. Hátha...
Úgy egy hét után már nem volt fura, sőt. Ismerkedtem az apró kis nyalánkságaival, és azon vettem észre magam, hogy a ROM a "kezem alá dolgozik". Olyan dolgokat is tartalmazott amiket addig csak akku és RAM zabáló instabil 3rd party appokkal tudtam megoldani. Így kezdődött.

Nemrég az első Xiaomi telefonom is meglett, egy használt Redmi 1S képében. Ő, egy kerékpáros telefonnak vett Huawei Y300-at váltott ki. Azon is járt MIUI, de ez nagyon rossz ötlet volt. Az egyik port állandóan fagyott, a másik meg felzabált minden RAM-ot, még azt is ami nem is volt a telefonban.
Az Y300 kezdett macskásodni, így érzékeny búcsút vettünk egymástól. Így került a "családba" az 1S. Most az a faramuci helyzet állt elő, hogy a tartaléktelefonom fényévekkel fejlettebb, mint a mindennapokban használt.

A történetem fonala így vissza is kanyarodik 2013-hoz. Már nézegetem a telefonokat, ami a G700-at váltaná. Elmúlt 2,5 éves, még kellően jó kondiban van ahhoz, hogy még legalább ennyit szolgáljon egy kevésbé geek user kezei között, a megérdemelt nyugdíjazás előtt.
Bár most lényegesen egyszerűbb lesz a dolgom, hisz csak azt az egészséges kompromisszumot kell megtalálnom, amit az egyik Xiaomi telefon ki tud elégíteni...
A Huawei-nél is megvolt a kibontom és használom érzés, de a Xioami erre - egy belépő kategóriás telefonnal(!!!) - még rátett egy jó nagy lapáttal.

Ez lenne az én történetem. Így lettem MIUI, majd Xiaomi fun.

Motorola Defy+ mobilomon kezdődött az ismerkedésem a custom ROM-okkal, mivel a gyári angol nyelvű volt, tele felesleges alkalmazásokkal, és lassúnak éreztem. Szinte az összes jelentősebb Cyanogenmod 7 ROM-ot kipróbáltam, a Skanky vált be a legjobban, de aztán a kíváncsiság elsodort a MIUI felé, ezért felraktam a mobilra a WajkUI nevű, módosított MIUI ROM-ot, amit ráadásul egy honfitársunk adott ki. A Gingerbread alapút választottam, mivel inkább a stabilitást tartottam fontosnak, és a sebességet.
A Cyanogenmod 7 olyan fapadosnak tűnt a MIUI mellett, és olyan kényelmes volt az utóbbit használni, hogy addig rajta maradt a Defy+on, ameddig öreggé nem vált a készülék. Nem volt kérdés, hogy az utódján MIUI-t szeretnék-e majd használni, így esett a választásom a Xiaomi márkára.